Az ékszershop vezetője, aki úgy döntött még sokáig szeretne élni!

Sosem voltam éppen egy hipochonder típus, de ahogy múlik az idő, bizony be kellett valljam magamnak is, hogy már nem vagyok fiatal. Eleinte még persze próbál az ember ellenkezni és mindent megtenni, hogy megfeledkezzen erről. Aztán az idő és az egészségi állapotod úgyis utolér. Mindig úgy tartottam, hogy nekem nincs igazán szükségem semmire, hiszen fiatal vagyok és ezáltal védett és immunis minden öreges nyavalya elől. Idővel azonban rá kellett jöjjek, hogy az egyes enyhe jelek és tünetek bizony azért jelentkeznek, hogy igyekezzék közölni velem: lassan ideje lesz elhinnem magamról, hogy bizony a korral együtt más dolgok is beköltöztek az életembe. Na persze, nem mintha túl öreg lennék a magam harminchat évével, de azt igenis tudomásul kellett vennem, hogy ez mégsem a húszas évek gondtalan, egészséges időszaka már.

Amikor megjelentek az első tünetek (fájó ízületek, gyakori levertség) egyből tudtam, hogy ideje kilépnem a komfortzónámból és elkezdenem odafigyelni az egészségemre. Sajnos nehéz mindezt munka és család mellett megtenni. Eleinte gondot is okozott elképzelnem, hogy miként fogom én mindezt megvalósítani, kivitelezni. Aztán rá kellett jöjjek, hogy ez csak rajtam múlik. Vagy elhiszem, hogy mindez nem is olyan bonyolult vagy idővel rá is fázhatok (ez utóbbi gondolatot inkább a feleségem adta a számba, hogy milyen hálás is vagyok neki mindezért…). Eleinte azt gondoltam, hogyha a hasonszőrű haverokkal eljárunk focizni meg úszni a szabadidőnkben azzal már eleget is tettem efféle szükségleteimnek. Aztán persze a rendszer jelzett, hogy hé hó, ez bizony ugyancsak kevés. Sajnos az ifjú évek nem múltak el nyomtalanul. A sok-sok átmulatott éjszaka valamilyen szinten azért érezteti a hatását (és itt most nem arra gondolok, hogy manapság már milyen nehéz ennek a tevékenységnek hódolnom). Persze ez nem volt olyan kétségbeejtő. Egy-egy este szoktam kiülni a srácokkal sörözni egy kicsit a városba, egyébként viszont ezzel mára leálltam teljesen. Persze két gyerek mellett nem is ártott azért… Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam nem is biztos, hogy még mindig bírnám, ha megtehetném sem. A szervezetem már régóta ellenkezett a sok-sok felhőtlen éjszaka ellen, de persze amíg az ember fiatal és a többiek is mind ezt az életmódot élik mindig összeszedi magát valahogy és nekivág újfent a kalandos éjszakának. Nos, ezzel szerencsére a feleségem megismerése után már nem kellett annyit foglalkoznom, így hála az égnek még időben szálltam ki a mókuskerékből. Persze nem csak ez az egy oka van annak, hogy egy kissé legyengültem mostanra. Az egyetem miatt rengeteg alvásmentes éjszakám is volt, ami mondanom sem kell nem éppen a legideálisabb az ember szervezetének. Az ilyenkor betolt nem éppen kevés kávé pedig szintén nem a pozitív hatásáról híres. Talán mondhatom, hogy alapvetően egy életforma, a társadalmi elvárások áldozatai vagyunk egy kicsit. Persze, az éjszakázás nem éppen a kötelező esetbe sorolható, de ne felejtsük el, hogy az átélt nyomást valahol le kell vezetni. Sokan ilyenkor sportolni mennek vagy más hobbiban élik ki magukat, én viszont mindig is úgy éreztem, hogy ha már van egy kis szabad időm, azt szívesen tölteném el ismerkedéssel és a haverok körében. Talán ez volt az oka annak, hogy hobbit is csak mostanra találtam…

Szóval ezek az előzmények, legalábbis én úgy gondolom, hogy ennek köszönhetően kényszerültem rá a mostanra kivitelezett életmód váltásomra. A helyzet persze nem vészes, vagy ragályos, csak éreztem, hogy mostanra kimerültem annyira, hogy mindezt kilátásba kelljen helyeznem. Nyomós érv mellette, hogy mióta elkezdtem igazán jól érzem magam, szinte kirobbanok! És hogy miből is áll mindez? Nos, elég sokrétű változtatást eszközöltem az életemben, amit csak egy ékszershop tulajdonosa és emellett aktív munkása be tud iktatni mind pénzügyileg, mind időben. A legfontosabb a rendszeres mozgás. Rá kellett jöjjek, hogy a jó esetben heti egy darab foci a haverokkal nem elég. Amúgy is inkább lötyögés sok esetben, mint tényleges mozgás, ezért aztán kénytelen voltam mellé betenni további mozgásra szánt perceket. Úgy döntöttem, hogy a manapság annyira divatos és számomra is könnyen elkezdhető futást fogom választani, elsősorban mert ennél praktikusabb tényleg nincs. Az egy dolog, hogy alapvetően tényleg egy perc alatt beszerezhető hozzá minden és még hely sem kell, de emellett egy nagyon jól nyomon követhető dolog is. Mindig le tudod magadnak jegyezni, hogy mennyi időt töltöttél el vele, mennyit futottál és akár az elégetett kalóriák számát is hozzá tudom csapni, szuper! Emellett ha a jó idő engedi biciklizni is eljárok. Ez a változatosság miatt talán a személyes kedvencem. Egyszerűen fantasztikus, hogy milyen szuper délutáni köröket tudok megtenni a környező falvak között tekerve, ráadásul eközben jól kitisztul a fejem is, ezáltal a tiszta, higgadt gondolkodásmód egyik alapköve is számomra. Egyfajta terápia is tehát ha úgy tetszik. A sport mellett az étrend is fontos dolog. Azt annyira nem kötöttem ki magamnak, hogy száműzzek mindent, ami finom, de egészségtelen. Úgy gondolom, hogy a mérték a lényeg. Igyekszem felügyelet alatt tartva magamat a legtöbb étkezésemet egészségesen elkölteni (sok zöldség, vitaminok és a többi), illetve mindenből megfelelő mennyiséget bevinni. Ehhez egy dietetikus barátom segítségét kértem, aki össze is állított nekem egy tökéletes étrendet, benne hagyva a lehetőséget, hogy ha éppen szeretném – nagy ritkán – valóban bűnözhessek is egy picit… Ilyenkor szoktam egy grillpartit tartani vagy éppen beugrani egy gyorsétterembe. Hiába na, nem fitness modellnek megyek, egy kicsit szabad. Emellett pedig ami a legfontosabb szerintem az maga az életvitel. Igyekszem magamat egyre kevesebb stressznek kitenni vagy ha ez nem sikerül, akkor azonnal levezetni azt még mielőtt elhatalmasodna rajtam. Az egyik legjobb mód erre a már említett biciklizés, de ha éppen úgy alakul, akkor szívesen elugrok szaunázni is vagy éppen egy szimpla sétára valahol kint. Mindegyik kiváló erre a célra. Emellett igyekszem magamat a lehető legjobban kipihenni, ami szerintem baromi fontos! Talán elmondhatom, hogy nálam a stressz és minden egyéb probléma okozója szinte minden esetben a kialvatlanság és az abból fakadó döntésképtelenség. Mindenképpen első helyre tettem ezt, amikor elkezdtem összeállítani az új életviteli tervemet. Nem mondhatom viszont sajnos, hogy száz százalékig össze is jött, család mellett azért nem olyan egyszerű mindez, de nem is panaszkodhatok. Sokkal jobban állok ma már mint előtte. Ha mindez teljesen működne fura is lenne, hogy túl egyoldalú az életem…

Szóval itt tartok most, élem ezt a sajátos, de számomra nagyon harmonikus életvitelt és várom, hogy szép lassan egyre több és több pozitív jele mutatkozzon, mindenképpen kitartó leszek a továbbiakban is, hiszen élvezem és jól is esik!