Hiába folytatunk egészséges életmódot, néha még így is szükségünk lehet lázcsillapításra

Bizonyára azt már nem is kell mondanom, hogy mennyire fontosnak tartom az egészséget, hiszen már annyiszor beszéltem erről korábban is. És itt jegyezném meg, hogy ugye egészég alatt nem csak azt értjük, hogy a test fizikálisan rendben legyen, hanem azt is, hogy a lelkünk is, hiszen a test és a lélek egyszerre alkotja meg a mi egész lényünket.

A testi egészségemet főként helyes táplálkozással, megfelelő vitaminbevitellel, heti rendszerességű mozgással és a kinti hőmérsékletnek megfelelő öltözködéssel próbálom megőrizni. Azt hiszem mindezek olyan dolgok, amikről már mindenki sokat hallott, hiszen az utóbbi években a csapból is ezek a dolgok folynak. Manapság egészségtudatosnak lenni divatos, és szerintem alapvetően nincs is ezzel semmi gond. Kifejezetten örülök annak, hogy egyre nagyobb tendencia mutatkozik ebben az irányban, hogy figyeljünk oda magunkra, a testünkre és vigyázzunk rá. És szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki szerint ez remek.

Viszont arról már sokkal ritkábban szól a fáma, hogy mit tegyünk a lelki egészségünk megőrzéséért. Azt hiszem arra még várni kell néhány évet, hogy a közfigyelem ebbe az irányba is terelődjön kicsit, bár az utóbbi évtizedekben tagadhatatlanul több szó esik a lélekről, mint régebben. Noha pszichológus nem vagyok, úgy érzem, hogy hála az égnek sikerül jól fenntartanom a lelki egészségemet és békémet, így aztán szívesen megosztom bárkivel a tapasztalataimat ezzel kapcsolatban. Nem állítom, hogy minden egyes embernek beválnak ugyan azok a dolgok, mint nekem, de iránymutatásnak szerintem nem rossz.

Először is, szeretném megjegyezni, hogy életem során rengeteg pszichológia könyvet olvastam már. Persze nem olyanokat, amikből az egyetemeken tanulnak a pszichológus hallgatók, hanem olyanokat, amiket direkt laikusoknak írnak a szakemberek, például a párkapcsolatokról, önismeretről, félelmekről, gyereknevelésről, és még sorolhatnám. Ezek a könyvek nekem nagyon sokat segítettek abban, hogy jobban megismerjem önmagamat és a környezetemben élőket, illetve abban is, hogy könnyebben tudjam kezelni a mindennapi, felmerülő problémáimat.

A már említett könyvek mellett pedig törekszem a szabadidőmet olyan dolgokkal tölteni, amik kikapcsolnak és ellazítanak, amik segítenek megküzdeni a mindennapi élettel gyakran együtt járó stresszel. Számomra ilyen dolgok például az olvasás, zenehallgatás, filmek és sorozatok nézése, kirándulás a családommal, és alapvetően minőségi időt tölteni azokkal az emberekkel, akik fontosak számomra. Tudom, hogy ezek elég általános dolgoknak tűnnek, de én hiszek abban, hogy az apró kis boldogságok adják az élet sava borsát. Ha az ember úgy él, hogy minden napban, emberben és szituációban megpróbálja megtalálni a jót, még akkor is, ha az esetleg nagyon aprócska, akkor az általános hangulata sokkal jobb lesz.

Ezek alapján lehet, hogy sokan azt hiszik, hogy én mindig egy száz százalékig egészséges ember vagyok. Nos, nagy részben ez így van, de azért akadnak kivételes időszakok. Sajnos vannak olyan szituációk, amikor hiába a védekezés és az óvatosság, még így is elkaphat az ember valami nyavalyát. Velem is ez történt múlt héten. Hogy pontosítsak, megfáztam. Nem volt ez komoly megfázás, mert szerencsére néhány nap alatt kihevertem, de azért járt némi náthával, köhögéssel, sőt még lázzal is. Ősszel az ilyesmi nem megy ritkaság számba, még akkor is megeshet bárkivel, ha jól felöltözik és elég sok vitamint fogyaszt.

Én sem ijedtem meg, nem éreztem azt, hogy vége a világnak és azt sem, hogy ez a betegség fog engem elvinni. Éppen ellenkezőleg! Próbáltam ennek is a pozitív oldalát keresni. Elmentem a háziorvosomhoz, aki három napra kiírt engem betegállományba, hogy biztosan ki tudjam kúrálni magam a magfázásból. Jól esett egy kis szünetet tartanom a munkába, így aztán mikor hazaértem, belevetettem magam az aktív gyógyulásba. Elővettem a kedvenc orrspray-met és köptetőmet, és természetesen a lázcsillapításról sem feledkeztem meg. Ez után főztem magamnak egy bögre forró gyógynövényes teát és vártam ezeknek a jótékony hatását.

A három nap alatt sokat szundikáltam, megnéztem néhány jó filmet és egy érdekes novellát is el tudtam olvasni. Pont elegendő is volt ennyi idő ahhoz, hogy újra teljesen egészséges legyek és újult erővel vethessem bele magam a munkába és a családi életbe. Azt hiszem néha mindenkinek kell egy kis szünet, hogy aztán mindent onnan folytathasson, ahol elkezdte.

Ti voltatok már betegek idén ősszel?